J:Azért van,mert hiányzott neked az erős apa(elmélkedik)

B:Ilyen a sors,anya.Én vagyok a Vadász.Fogadd el!

J:Hívjuk a rendőrséget.

B:Nem hívjuk a rendőrséget!

J:Most már tudjuk,hogy ártatlan vagy…

B:Mi?Azt hitted én tettem?Érzem a tömény szeretetet(!)

J:Nem hittem azt,csak mostmár…van bizonyíték.

B:Csak a szavam van,bizonyíték nincs.

J:(elindul a telefonhoz)Egészen biztos,hogy meg fogják érteni.

B:Ha szólsz nekik,a halálukat okozod.

J:Te ugye nem fogod bántani őket?

B:Vadász vagyok,nem pszihopata.

Joyce felveszi a telefont,de Buffy lecsapja.

B:A zsaruk nem harcolhatnak démonokkal.Csak én.

J:Hogy mi?Buffy,mondd csak,mi történik itt?

B:Igyál még egyet(Buffy elindul kifelé a hátsó ajtón)

J:(a falhoz vágja a poharat)Ne merészelj így beszélni velem!(Buffy megtorpan)Nehogy azt hidd,hogy úgy tehetsz,mintha ez semmiség lenne!

B:Ne haragudj anya,de nekem erre nincs időm.

J:Elegem van abból,hogy „semmire nincs időd” és hogy „úgysem érteném meg”.Az anyád vagyok.Szakíts rám annyi időt,hogy elmond mi történik.

B:Már mondtam.Vámpírvadász vagyok.

J:De ezt én nem fogadom el!

B:Nyisd már ki a szemed!Szerinted mi történt velem az elmúlt 2 évben?A verekedések,a sok furcsaság…Hányszor mostál már ki vért a ruháimból és mégsem jöttél rá?!

J:Ennek most vége!

B:Nem,nincs vége!Ennek soha nincs vége!Azt hiszed,hogy én ezt akartam?Tudod,hogy milyen magányos feladat ez?Milyen veszélyes?Én is szeretnék az emeleten TV-zni,vagy fiúkról pletykálni sőt…még tanulni is!De meg kell mentenem a világot.Megint!

J:Ez őrület Buffy.Neked szakember kell.

B:Nem vagyok bolond!Csak nyugodj már meg végre.Indulnom kell.

J:Nem.Nem teheted ki a lábad a házból.

B:Nem tarthatsz vissza.

J:Oh,dehogy nem…(megfogja Buffy-t,Buffy ellöki magától és elindul kifelé)

J:Ha elmész itthonról,akkor vissza soha többé ne gyere(Buffy megtorpan az ajtóban,visszanéz Joyce-ra,majd az ajtót nyitva hagyva elmegy.)