Buffy és Tara áll egymással szemben a sivatagban.

B: Itt sosem találom meg őket. (a barátait)

T: Persze, hogy nem. Épp ezért jöttél.

B: Nem az álmomban vagy.

T: Kölcsön vette engem. Majd én beszélek helyette.

B: Beszéljen ő maga helyett(megjelenik az 1. Vadász) Szerintem így lenne helyes. Miért követsz engem?

T/V: Nem követlek.

B: És a barátaim?

T/V: Rossz kérdéseket teszel fel.

B: Had beszéljen ő.

T/V: Nekem nincs szavam. Nincs nevem. A halál aktusában élek. A vér sír. A seb mélyre nyílik. Én vagyok a pusztítás. Semmi több. Egyedül.

B: A Vadász?

T/V: Az első.

B: (lenéz a kezében lévő kártyára, amit még Tara adott neki. A kártyán látja a barátait.)Nem vagyok egyedül.

T/V: A vadász nem ezen a világon jár.

B: Járok. Beszélek. Vásárolok. Tüsszentek. Tűzoltó leszek, mikor a dagály visszatér. Fák nőnek a sivatagban, mióta te elmentél. És én már nem csontágyban alszom. Add vissza a barátaimat.

V: Nincs barát. Csak halál. Egyedül vagyunk.

B: Elég. Felébredek.

(Elkezdenek verekedni, majd megállnak egymással szemben)

B: Legyen vége! Nem kell többé ezt tennünk.

(Újra elkezdenek verekedni)

B: Elég!

(Felébred és a szoba közepén találja magát…igazából nem ébred fel vagyis az álom azzal folytatódik és fejeződik be, hogy Buffy elmondja az első Vadásznak, hogy nem foglalkozik vele és nem tekinti őt az ereje eredetének.)